Várom

2011. december 29., csütörtök

Hamuváros, avagy olvassunk és legyen új mániánk!

Cassandra Clare stílusa és tehetsége elképesztő. Ez is csodálatos volt, csakúgy, mint a Csontváros, de nekem az az isten. Még így, újraolvasásnál is lenyűgözött.
A karakterek jól felépítettek, kedvesek és mindegyiket úgy ismerem, mint a tenyeremet. Imádtam Jace gúnyos, mégis érzelmes megnyilvánulásait,Clary bájosságát és Simon szerencsétlenkedését. A történet korrektül fel van építve, minden a helyén van. A gonosz Valentine is belopta magát a szívembe, de hát én rajongok a gonoszokért. Ha ezt a két mondatot visszaolvassátok, valószínűleg úgy gondoljátok, hogy nem volt kifejezetten kedvenc szereplőm. Hát, rosszul hiszitek. Ritkán szorítottam még úgy egy párosért, mint Alecért és Magnusért. Szeretem őket. Olyan kis édesek. Mondjuk mindkettőjüket imádtam már a Csontvárosba, az első mondattól kezdve, de utána mikor kiderült, hogy szeretik egymást...
Azt ajánlom, hogy aki még nem olvasta el a Csontvárost, az sürgősen kezdje el, aki pedig olvasta, az ezt is nagyon gyorsan darálja be és nyúljon a következő részért.
Kedvenc sorozatom LENNE, ha a Harry Potter nem létezne, csak hát létezik, így maradt a 2. helyezett.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése