Várom

2011. december 19., hétfő

Cassandra Clare: Csontváros

Mikor megláttam, nem értettem, hogy miért dicséri annyira az egész Világ. ((A borítójára mondtam egy olyat, hogy: MIááááuuu…:).)) Aztán elkezdtem és kész. Felőlem el is jöhetett volna a Világ vége, akár ki is halhatott volna az emberiség, én semmit nem érzékeltem volna belőle. Elvarázsol, elrepít és észre sem veszed mellette az idő múlását.
Több ember ajánlotta, úgy felvezetve a történtet, mintha magát a FÖLDKERGESÉG LEGJOBBÁT OLVASNÁK. Nem is nagyon értettem, hogy miért kell isteníteni és könyvet, viszont a borítója annyira megtetszett, kis ráhatással megvettem a  könyvet. Elolvastam és azt hittem menten lehidalok. Olyan jó volt, mint elég kevés könyv. A történet eredeti, kedves és nagyon izgalmas. Tetszett, hogy belecsöppenünk az egész közepébe és kapkodjuk a fejünket Sok mellékszál, sok gondolkodni való és még több szerelem. A végére annyira bele szerettem, hogy csak ültem és ültem. Nem tudtam volna akkor összerakni egy összefüggő szöveget. Mikor Allison észre vette, hogy hogy lemeredtem, ennyit mondott: Én is el akarom olvasni, szóval ne kezd el a kifakadást.  
Szóval, megtartottam magamnak az élményeimet és végül csak ennyit nyögtem ki: Olyan jó volt, hogy el sem hiszed.
Ennyivel abbahagytam és gondolkodtam. Azon törtem a fejem, hogy miért kell ilyen befejezést írni és, hogy miért vágyom ennyire a következőre.Így, hogy most olvasom, megértettem.. Olyan jó ez is, hogy beleborzongok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése