A Hívj be! című könyvvel mindig úgy voltam eddig, hogy nem igazán mertem elolvasni. Mert olyan komolynak és felelősségteljesnek harangozták be, így egészen eddig csak szemeztem vele a könyvesbolt és az interneten. Ám, ezt meguntam. Mikor Faffussal bementünk múltkor a bevásárlóközpontba megláttam és nem tudtam ott hagyni. Na meg aztán, Faffus is nagy hatással volt rám és fele-felében fizettük ki, de mivel neki most rengeteg az olvasnivalója, nekem kell megbirkóznom vele. Nem mintha olyan nehéz lenne. Mikor kicsit utána olvastam a történetnek azt hittem, hogy ez egy tipikus vámpíros könyv lesz, mint amilyeneket a Twilight-saga óta tömegestül kiadnak, de már az első fejezet után leeset, hogy nagyon el vagyok tévedve. Ez a könyv egyedi és nem egy újabb tömegkönyv. Úgy a regény negyedénél tartok és nagyon nehezen vettem rá magamat erre a helyzetjelentős írásra is.
A borító szép, figyelemfelkeltő és rejtélyes. Ha úgy nézem, akkor még ijesztő is. Csakúgy, mint néha a könyv.
A kislány és a kisfiú helyzete néha kilátástalan, de én imádom benne, hogy látszik egy kis szikra, amitől mégis olyan kis helyes lesz. Helyes…Jézusom, miket mondok. A kis nyuszi helyes és cuki, de ez a könyv brutális. Brutálisan gyönyörű és brutálisan tárgyilagos.
A filmet még nem láttam, de amint lehet megnézem All-el. Remélem az is ilyen jó lesz, mert sok helyen dicsérték.Melitta voltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése