Barátnőmtől kaptam kölcsön, aki az égig magasztalta. Nem tudom, hogy miért, de először idegenkedtem tőle. Talán azért, mert molyon is azt olvastam, hogy mindenkinek tetszett. Voltam már úgy könyvel (Alex Flinn: Beastly), hogy mindenkinek tetszett, nekem pedig agymenésem volt tőle. (A mai napig nem tudom megmagyarázni, hogy mi taszít benne, de nekem az a könyv nagyon NEM. Szóval, féltem tőle, hogy még egyszer ez történek. Hát, nem ez lett. Nagyon nem.A történet eleinte egyszerűnek tűnik. Van egy lány, aki elkezd szellemeket látni és bekerül a Lyle-házba, amit mondjuk ki, bolond gyerekeknek tartanak fenn. Itt megismerkedik a fiúkkal, akik pont ellentétei egymásnak, pedig testvérek. Reavel, aki szereti a tüzet, Torival, a beképzelt lánnyal, akinek az anyja a Lyle-ház egyik igazgatója és Lizzel, kivel nem töthet együtt túl sok időt. Eddig a történet egyszerű, de aztán Lizet elviszik, majd megjelenik Chloénak. Egyszóval: Liz meghalt, de senki nem érti, hogy miért. Mindenki érzi, hogy a Lyle-ház sötét titkot rejteget, de senki nem tudja, hogy mit. Eztán rájönnek. És menekülniük kell.
Még sosem olvastam Kelley Armstrongtól, de érzem, hogy ez után másképp lesz. Mert Armstrong nagyon tud írni. Magával ragadott és elcipelt. Mondjuk, valljuk be, hogy nem ellenkeztem.
A karakterek élők, eredetiek. Megszerettem mindegyiket.
Kapkodtam a fejem. A történet nem arra ment, amerre én számítottam és olyan végkifejletet kaptam, amitől eltátottam a számat. Eszembe sem jutott, hogy ilyen történhet. Olyan ez a könyv, amilyenhez hasonlóval még nem találkoztam. Tetszett, hogy nem olyan mint az eddigi ifjúsági fantasyk, hogy a lány rögtön szerelmes lesz, és hogy a természetfeletti képességekkel rendelkezők gyönyörűek és legyőzhetetlenek. Mindenkinek vannak hibái.
A megírásról annyit már említettem, hogy nagyon jól meg van írva, de én
Letehetetlen és igaz. Valós emberek, valós környezetben. Imádtam!
