Hamuváros, avagy olvassunk és legyen új mániánk!

Cassandra Clare stílusa és tehetsége elképesztő. Ez is csodálatos volt, csakúgy, mint a Csontváros, de nekem az az isten. Még így, újraolvasásnál is lenyűgözött.
A karakterek jól felépítettek, kedvesek és mindegyiket úgy ismerem, mint a tenyeremet. Imádtam Jace gúnyos, mégis érzelmes megnyilvánulásait,Clary bájosságát és Simon szerencsétlenkedését. A történet korrektül fel van építve, minden a helyén van. A gonosz Valentine is belopta magát a szívembe, de hát én rajongok a gonoszokért. Ha ezt a két mondatot visszaolvassátok, valószínűleg úgy gondoljátok, hogy nem volt kifejezetten kedvenc szereplőm. Hát, rosszul hiszitek. Ritkán szorítottam még úgy egy párosért, mint Alecért és Magnusért. Szeretem őket. Olyan kis édesek. Mondjuk mindkettőjüket imádtam már a Csontvárosba, az első mondattól kezdve, de utána mikor kiderült, hogy szeretik egymást...
Azt ajánlom, hogy aki még nem olvasta el a Csontvárost, az sürgősen kezdje el, aki pedig olvasta, az ezt is nagyon gyorsan darálja be és nyúljon a következő részért.
Kedvenc sorozatom LENNE, ha a Harry Potter nem létezne, csak hát létezik, így maradt a 2. helyezett.

...

Sajnálom, hogy nagyon rég jártam erre, de nem igazán volt sem időm sem kedvem írni. Allison nevében nem szólhatok, de szerintem ő is így gondolkodott. Igazán nagyon sajnálom és próbálkozom jelenleg is egy épkézláb bejegyzést írni, de nem sikerül. Szóval, hogy miért nem volt időm írni? A magyarázat alább.
Regényt írok. Nehéz munka, de nagyon élvezem. Tegnap hajnali 3-ig írtam, de nem a regényt. Szóval csodálatosan hülye vagyok. Írnom kellene, hogy haladjak, de novellákat írok. Annyi eszem van, mint egy döglött hintalónak. Arra gondoltam, hogy majd csinálok egy olyan oldalt csinálok, ahová felteszem őket, de ahhoz először még be is kell gépelnem őket, szóval ez még messze van. Amint meglesz, szólok. :)

Vámpírok!? Nekem nem úgy tűnik...

Lehet, hogy a címből nem derül ki, de fennakadásom oka a Vámpírnaplók című könyvsorozat.
Kisit kiakadós lesz, csak az olvassa, akit ez nem zavar!!

Adott nekünk egy lány, aki népszerű, szép és nagyon egoista. Minden fiú kell neki, de aztán hirtelen megjelenik egy olyan srác, aki ugyancsak szép és nagyon titokzatos. A lány nem rögtön kaparintja meg, ami árt a kicsi agyának, de végül csak összejönnek. Eddig még elviselhető, bár így is olyan elcsépelt, mint a fene. Kiderül aztán, hogy a fiú vámpír. Mondanom sem kell, hogy nem az a embert eszek, mert Drakula leszármazottja vagyok fajta vámpír, hanem egy kedves állatokat eszem, mert nem is vagyok igazából vámpír. Szégyent hoz a vámpírokra. Van ennek a pasasnak egy testvére, akit egyébként imádok. Ő is vámpír, de ő a gonosz, aki beleszeret a lányba és el akarja venni a tesójától.
 Az összes regény alatt azt kellett olvasni kb, hogy: ÓÓÓÓ Stefan!!!Nem érdekel, hogy vámpír vagy, mert szeretlek!! ÓÓÓÓÓÓ Elena, annyira szeretlek!!! Jajj, Stefan imádlak!!!
 Elena nyavalyog, Stefan nyavalyog és én az egész sorozat alatt azt vártam, hogy Damon majd feldühödik és mindenkit kiírt. Mondom, csak vártam, de sajnos az nő, akit írónak csúfolni sem szabad, nem tette meg ezt. Pedig, szerintem sokan örültek volna egy igazi kis VÁMPÍRSÁGNAK, nem egy olyan puding agyú pasasnak, mint a főszereplő, Stefan.
 Összességében ki nem állhattam, de elolvastam, mert vártam benne valami vérengzést, ami kimaradt.

Első részről értékelésem: A könyvből tudnék idézni, ha el akarnám mondani az érzelmeimet vele kapcsolatban.
Szóval: „A rossz dolgok nagyon rosszak voltak, de a jó dolgok nagyon jók voltak.”
Bár, ha jól belegondolok, akkor a jó dolgok is rosszak voltak, nincs mit tenni. Lehet, hogy a sorozat után kissé elfogult voltam és nagyon magasra tettem a lécet, de nekem ez most nagyon nem feküdt. Ennek ellenére annyira pocsék nem volt, hogy a többit ne olvassam el.
A borítóról elég csak annyi, hogy nagyon elrontották azzal, hogy a színészeket rakták rá. Mondjuk Ian maradhatott volna. Szerintem akkor is vették volna a könyvet tízezrekkel, ha csak ő van rajta mindegyiken. ;)

Második részről értékelésem: Lényegesen jobb, mint Elena nyafogását hallgatni, de egyáltalán nem voltam tőle felvillanyozva.
Ja, viszont a borító sokkal rosszabb…Mi az, hogy a Damont játszó Iant csak félig raktár rá? Felháborító.





Harmadik értékelés: Nem volt nagy szám. A borító tetszik, örülök, hogy végre észrevették, kit kéne teljes egészében odacsapatni a borítóra. Mondjuk a lányt elvenném mellőle, de hát látszik, hogy ez nem az én dolgom.

Negyedik: Nem tudok mit mondani. Inkább dühöt váltott ki belőlem, mint bármi mást, ja meg nagyon sok unottságot. Nem szerettem egyáltalán.
És a borítóról még nem is beszéltem. Na az akkora csalódás, hogy soha többet nem is veszem ki a polcról. 

Bejegyzések

Igyekszünk behozni magunkat a bejegyzések terén, de kicsit nehéz mindenről így hirtelenjében értékelést írni. Semmi gond, megoldjuk :)

Cassandra Clare: Csontváros

Mikor megláttam, nem értettem, hogy miért dicséri annyira az egész Világ. ((A borítójára mondtam egy olyat, hogy: MIááááuuu…:).)) Aztán elkezdtem és kész. Felőlem el is jöhetett volna a Világ vége, akár ki is halhatott volna az emberiség, én semmit nem érzékeltem volna belőle. Elvarázsol, elrepít és észre sem veszed mellette az idő múlását.
Több ember ajánlotta, úgy felvezetve a történtet, mintha magát a FÖLDKERGESÉG LEGJOBBÁT OLVASNÁK. Nem is nagyon értettem, hogy miért kell isteníteni és könyvet, viszont a borítója annyira megtetszett, kis ráhatással megvettem a  könyvet. Elolvastam és azt hittem menten lehidalok. Olyan jó volt, mint elég kevés könyv. A történet eredeti, kedves és nagyon izgalmas. Tetszett, hogy belecsöppenünk az egész közepébe és kapkodjuk a fejünket Sok mellékszál, sok gondolkodni való és még több szerelem. A végére annyira bele szerettem, hogy csak ültem és ültem. Nem tudtam volna akkor összerakni egy összefüggő szöveget. Mikor Allison észre vette, hogy hogy lemeredtem, ennyit mondott: Én is el akarom olvasni, szóval ne kezd el a kifakadást.  
Szóval, megtartottam magamnak az élményeimet és végül csak ennyit nyögtem ki: Olyan jó volt, hogy el sem hiszed.
Ennyivel abbahagytam és gondolkodtam. Azon törtem a fejem, hogy miért kell ilyen befejezést írni és, hogy miért vágyom ennyire a következőre.Így, hogy most olvasom, megértettem.. Olyan jó ez is, hogy beleborzongok.

Kendare Blake: Anna Dressed in Blood

Rengeteg blogot, beszámolót olvastam erről a könyvről és a borítója is tetszett, az meg, hogy szellemes betette nálam a kaput és már kutattam is az inerneten. 

Cas Lowood apja meghal és ezért neki kell átvennie a  munkáját, ami nem a megszokott bolti eladó, vagy hasonlók, hanem a Szellemirtás. Cas járja az országot, hogy megszabadítson mindenkit a szellemektől, ám jön egy olyan munka, ami minden képességét felül múlja. Meg kell ölnie Vérbe Öltözött Annát, akiről senki nem tudja, hogy halt meg, csak azt, hogy táncosruhája véres és elvágták a torkát.
Ebbe a könyvben is a borítók iránti szenvedélyemnek  köszönhetően fogtam bele. Gyönyörű borító Vérbe Öltözött Annáról. Aztán jött a fülszöveg. Szellemek, vér és szerelem. Kell nekem, gondoltam és nem is bántam meg.
A könyv Cas szemszögéből van megírva, amit imádtam. Nem sűrűn olvasok olyan könyveket, amik fiúk szemszögéből íródtak, de ezentúl lehet, hogy megpróbálkozom vele. Cas emberi karakter. Aggasztja az apja halála, évődik a holtak és az élők világa között. Anna karakterét is imádtam. A szerelmük nem a fő téma a könyvben, de én imádtam őket így is.

Lámpagyújtás!

Ma Faffussal bent voltunk a Westendbe, ahol olyan akciókat találtunk, hogy "ketté állt a fülünk".
A Könyvmolyképző, a Jaffa, az Agave, a Ciceró és a Park kiadó könyveit lehet megvenni 25%-os kedvezménnyel. Én azt mondom, hogy aki csak teheti, húzzon be a Westendbe a H&M mellé. Akadályverseny, kedvezmények, ingyen könyvek (!) és olyan élmény, amit nem sokszor kaphat az ember. Ingyen adják az AGAVE 100-at és a Vörös pöttyös IRON KING- VASKIRÁLY nevezetű olvasópéldányt. Holnap még tart ez az egész, de akinek nincs erre lehetősége, menjen fel az Alexandra weblapjára, ahol ugyancsak nagy kedvezményekkel találkozhat.

+ Kaptam egy ECLIPSE-s lufit is. :)

A találkozó weblapját itt találod: http://lampagyujtas.hu/

Rajzok:)

Johnathan :) (Allnek ő a kedvence)

Melitta vagyok Allison helyett!

Csak úgy egy Ghoulé.

Tudjátok, az én drága testvérem csodásan rajzol, csak van neki egy borzasztó tulajdonsága. Hihetetlenül türelmetlen. Most is ez történt. Allison leült rajzolni Faffusnak. (  :) szemeket rajzolt, érted drága? Szemeket!!)

Gondoltam felrakom őket :)

Ezek itt mind Gildené azt hiszem. (L)

Rebeckáé :)

U.I.: Remélem megköszönöd All!

U.U.I.: Nem baj, ha nem értitek ezt az egészet, a lényegek a rajzok. 

Sunny: Mona Lisa ébredése

Előre mondom, hogy van csúnya beszéd és egy csöpp kiakadás a véleményemben, csak az olvassa, akit ez nem zavar.  

Tudom, hogy már nagyon rég óta ígérek nektek egy Mona Lisás kritikát, amit most meg is kaptok.
Mona Lisa árva. Képes gyógyítani a kezével és egy monere, ami annyit tesz, hogy hold gyermeke. Teljesen más, mint az eddig ismert fantasykban a lények. Mona Lisa nem az a félős nő. Több szeretője van, mint égen a csillag, amit a barátai nem néznek jó szemmel. Mona Lisa egy kórházban dolgozik, ahol megismeri Gryphont, aki ugyancsak monere. Megtudják, hogy Gryphon lesz Lisa testőre, mivel Mona Lisa egy hercegnő. Ennek örömére szexelnek egy jót. Gryphon egyébként egy monere harcos, aki sólyommá tud változni, ez az állati alakja.
Aztán ott van még Amber. Hatalmas, erős. Mona Lisa anyja sokáig nagyon rosszul bánt vele, mert félt az erejétől. Mona Lisát parancsra meg kellett volna erőszakolnia, de nem tette meg. Szegény szerencsétlen kisfiú mindig szomorkodik, hogy csak gyógyulás miatt szexel vele a csaj... Pedig igazából Lisa szereti Ambert is. Amber hegyi oroszlán lesz, ha átváltozik.
Utána, hogy teljes legyen a kép bejön még egy lehetséges szerető Halycon, a démonherceg. Mindenki fél tőle. Persze Mona Lisa nem. Megkaparintja a szívét a démonnak és végre van egy "ember", akinek nem sikerül megd*gnia azt a szegény, szerencsétlen kis árva hercegkisasszonyt.
Utána jön valaki, akivel ugyancsak nincs szex, de ha lett volna, akkor nagyon kiakadtam volna. Ő Amber apja, Sandoor.
Lisának, mivel szép, okos és bátor, méghozzá hercegnő is kijár az új testőrség, szóval olyanjai is lesznek.. Néhány kevert vérű barátot is kap.
Lisa egy bengáli tigris. Mármint nem úgy, hanem azt az alakot veszi fel. Új életet kezd, királynőként kap egy területet, ahol uralkodhat.


Akik szeretik a sok szexet egy könyvben azoknak ezt már csak muszájból is el kell olvasniuk, de nekem néhol túl sok volt ez az egész, "De szép vagy, egyébként, én vagyok a testőröd, megb*szhatlak?"...Egyébként jól volt megírva minden, csak néhol túlzó. Azért tetszett, ha pontoznom kéne, akkor 4/5, a túl sok b*szás miatt.
Egyébként volt pár jó része és annyira nem volt borzasztó, mint a véleményből lejön. Egész éjjel olvastam. Nem tudtam abba hagyni, mert mindig jött egy olyan fejezet, amit egyszerűen muszáj volt elolvasnom. Erotikus, vad és tüzes, de ezek mellett gyengéd és nagyon nőies. Imádtam majdnem minden sorát. Folytatása remélem van, vagy lesz, mert ezt nekem még ma el kell olvasnom. Ha majd már minden kötél szakad elolvasom angolul.
All

Benina: Bíborhajú

Nem azt mondom, hogy csupa kétség közepében vettem a kezembe Benina Bíborhajúját, de annyi jót hallottam a könyvről, hogy az elején kicsit elbizonytalanodtam.
Történet röviden: A könyv Clarieről szól, aki egy boszorka, de nem akármilyen. Ő az Utolsók egyike, akik már csak hárman vannak a földön. Clarienek volt egy mentora, akit megölt Wentworth, a Zsoldos. A Zsoldosokat az emberek bérelték fel a boszorkányok megölésére, Wentworthnak pedig rögeszményévé vált Clarie megölése. Clarei időközben kap egy új mentort, Kellant, akihez igen gyengéd szálak fűzik. A történet körülbelül itt indul be és nem áll le soha, még a végén sem.

Molyon és itthon is mindenki áradozott róla, én pedig úgy éreztem, hogy muszáj elolvasnom, és nem is bántam meg. Benina csodálatosan ábrázolja a karaktereket, és az érzelmeket is, ami felpezsdítő hatással bírt rám. Tetszett az, hogy van is tájleírás és nincs is, és mégis olyan elevenen írja le, hogy még azok is el tudják képzelni akiknek nem túl nagy a fantáziájuk -szerencsére én a  másik tábort erősítem-.
Imádtam az összes karaktert, még a rosszakat is mert valahogy azokban is volt jóság és mindegyik karakterben észre vettem egy kis Beninát. Imádtam a könyvet és azt mondom, hogy mindenki olvassa el, mert nem fogja megbánni. Misztikum, fantasy és sok-sok szerelem, amitől én is megborzongtam.

Allison

Napom Faffussal :)

Ma Faffussal tartottunk egy nagyon jó csajos napot. Először is elmentünk az Alexandra könyvesboltba, ahol megvettem pár, elég régen áhított könyvet, szám szerint hármat, név szerint pedig:

Cassandra Clare: Csontváros

Cassandra Clare: Hamuváros

Cassandra Clare: Üvegváros

Nagyon örültem, hogy megvettem, bár megrendeltem még egy könyvet, Benina Bíborhajújának a 2. részét, de Faffus azt mondta, hogy meg kell vennem ezt a sorozatot. Remélem igaza volt és én is átérzem azt a varázst, amiről Faffus magyarázott nekem.

Faffus, köszönöm ezt a napot, nagyon jól jöttél nekem. 

Őszinte imádattal, Melitta és Allison!

All blogol :)

Muszáj megosztanom pár dolgot a világgal, utána majd írok Sunny Mona Lisájáról is.

Az első dolog. Tegnap befestettem a hajamat. Végre van valami, ami megkülönböztet Melittától. Soha nem éreztem úgy, hogy szükségem van a megkülönböztetésre , most sem érzem így, de szükségem volt rá, hogy valamiképpen más legyek. Anyám kicsit kiakadt, mikor megtudta, de hamar túltette magát rajta.
Körülbelül olyan színű lettem, mint a képen, de az nem én vagyok. Szóval, barna lettem. És nagyon furcsa érzés volt, ahogy reggel felkeltem, elsétáltam a tükör előtt és egy pillanatra megpillantottam magam. Kellett pár másodperc, hogy felfogjam, hogy tegnap befestettem a hajam. De semmi gond Allison.

Éshátaztán... Tegnap volt az első évfordulónk a barátommal, B-vel. Az első egy hetet töltöttük be ma, 14:20-kor. Akkor volt az első randink. Viszont ha nagyon pontos akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy ma vagyunk 3 hónaposak és 10 naposak. Nekem már az első pillanattal tetszett, akkor amikor megpillantottam a 2011/2012-es tanév évnyitóján. Ez alatt az egy hét alatt családtaggá vált, apámmal egyik nap együtt néztek meccset, szóval tényleg ide tartozik. Hozzám. Igazából mióta együtt vagyunk, jobban  csúsznak a romantikus könyvek. És ezért imádom B-t. Mert megmutatta, hogy még a nyálas és cukormáztól csöpögő könyvek sincsenek eltúlozva akkor, ha valaki igazán szerelmes.
(Ez nem azt jelenti, hogy bármilyen romantikus könyvet újra fogok olvasni, amik nem tetszettek. Ennyire nem lettem kedves senkivel, max ha B megkérné, hogy olvassam el. Akkor talán.)

(A KÉPEN UGYANCSAK NEM MI VAGYUNK)

Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei

Mint ahogy gondoltam, megtaláltam azt amitől olyan ellentétes érzelmek kiabálnak bennem, hogy nagyon durva. Egyik részem azt mondja, hogy: Nagyon jó volt! Ne merj róla egyetlen minuszpontot sem írni, vagy nagyon megbánod, a másik viszont azt suttogja, hogy: Figyelj, járassad le. De én nem akarom sem magasztalni, sem pedig a sárga földig meggyalázni. Mert egyszerűen imádtam.Azért vetettem meg a mikulással, mert megfogott a borítója, aztán elolvastam a fülszöveget és tudtam, hogy nekem Ő kell.Azok a képek megbabonáztak.
Maga a történet is megfogott, tetszett és nagyon jó volt. Az egyetlen rossz pont az egészben az volt, hogy a végét elkapkodta. Összecsapta és kicsit olyan volt, mintha R.R. feje fölött lihegtek volna az üresek hosszú háromágú nyelvel, amelyek a nyakát csiklandozták.
Imádtam. Ennyi, nem tudok mit mondani. 

Dear Santa Claus!

Anyánk még mindig nagyon kicsinek kezel bennünket az ünnepek terén. Nálunk még mindig úgy van, hogy jön a Mikulás (alias Santa Claus) és ő hozza nekünk az ajándékokat. Még csizmát is kell fényesítenünk! Tegnap este eljött hozzánk a jóságos, öreg, ősz szakállú Szent Miklós és hozott nekünk ajándékot. Mily meglepő, két könyvmoly mit kért és kapott a Mikulástól? Na mit? Könyvet.

<----Én (Allison) Őt kaptam meg        Melitta pedig Őt---->

Hamarosan lesznek fenn értékelések.

A modern Szépség és a Szönyeteg, avagy Beastly, a szörnyszívű.

Elolvastam. Nem volt nehéz. Igazából, amikor rá néztem a könyvre és ellapoztam láttam, hogy ez nem egy tartalmas könyv. És, hogy nagyon könnyű a szövegszerkezete. Nem egy Mester és Margarita.
A karakterek tetszettek, eredetiek voltak és kifejezetten jó volt a Szörny probléma kivesézése. Mindent megértettem és lehet hogy éppen ezért nem írok többet. Nem szálltam el tőle, nem olyan mint a Harry Potter vagy a Twilight, esetleg a Végzet ereklyéi sorozat Cassandra Clare-től. Nem fogom többször elolvasni és nem s írok többet. Molyon nagyon jó értékeléseket olvastam, de én egy kicsit csalódtam a könyvben. Azt hittem, hogy majd ódákat zengek róla, mert olvastam már ennél is vékonyabb könyvet aminek nem kevés mondanivalója volt és amin legalább elgondolkodtam. Itt ez nem történt meg. A filmet nem hiszem, hogy megnézem, de ha valaki megnézné szóljon, mert nagyon szeretném hallani a véleményeteket.
Allison voltam :)

Don Quijote

I'm Allison!

Most olvastam ki a Don Quijotét és gondoltam öszedobok egy kis szösszenetet ide nektek. 
 Kezdeném azzal, hogy felemás érzelmeim vannak a könyvel kapcsolatban. A könyv vagy jól van megírva, vagy én olvastam jó időszakomban, nem tudom. Egyet tudok. Azt, hogy ilyen nagy baromságot még nem olvastam, pedig én Galla Miklóstól a Nagy Holló-könyvet és Kiss Ádámtól a Szütyiőt, amik mindketten elég nagyok, de még ilyet! Ilyen könyv, mint ez a Búsképű lovag...Hihetetlen, megmosolyogtató, de van pár dolog, amik nálam nagyon nem feküdtek. Nem minden poénon tudtam jóízűt nevetni. Voltak olyan részek, ahol én jöttem zavarba a butaságtól, ami Don Quijotét jellemzi. 
Nálam 3,5 volt az 5ből.  

 

Neil Gaiman: Coraline

Vigyázz, mit kívánsz...

Oh. My. God. Én is így gondolom.

A Coraline című könyv számomra felüdülés volt. Kis horror, kis értelem, sok vicc és sok varázs. Volt néhány rész,ahol csak ültem a képernyő előtt, hogy Most ez mi? Képzelőerőm fejlettségével olyan dolgokat is észrevettem, amiket csak az én agyam látott, de tudtam, hogy oda kell raknom.

A történet egy kislányról szól, aki bekerül egy horrorisztikus világba, ahol gombot akarnak varrni a szemére, ahol örökké ott akarják tartani és ahol beszél a macska.  Valószínűleg az unalomból ragadta ki magát a kislány ezzel a történettel. Nekem az is benne volt a fejemben, hogy ezt az egészet csak Coraline találja ki és, hogy ez nem lehet „valóságos”.A képek benne elképesztőek voltak.

Minden szereplőben van valami, ami miatt szerethetjük őt. Coralinet azért, mert bátor, a másik anyát azért, mert szerintem komoly szeretethiánnyal van feltöltve, másik apát, amiért nem akarja bántani és a macskát, mivel olyan beszólásai vannak, hogy sírva röhögtem.
     – Tudod… lehetnénk barátok – javasolta Coraline.

– Lehetnénk egy egzotikus afrikai táncoló elefántfaj ritka példányai – mondta a macska –, de nem vagyunk. Legalábbis – pillantott Coraline-ra – én nem. (lefordítva magyarra)

-We . . . we could be friends, you know- said Coraline.

-We could be rare specimens of an exotic breed of African dancing elephants,-said the cat. -But we're not. At least,- it added cattily, after darting a brief look at Coraline- 'I'm not. (eredetibe)

A filmváltozat.

Ennek a Neil Gaimennek hatalmas képzelőereje van és hihetetlenül bánik a szavakkal.Eredetileg azt hittem, hogy szembetalálom magamat egy gyerek könyvel, de én ezt gyerek kezébe nem adnám. Az elején még olyan aranyosnak tűnik, ami megtévesztő. Én is úgy voltam vele, hogy „Jajj, milyen aranyos kis gyerekkönyv”, aztán meg úgy, hogy „Atya úristen, mi folyik itt?” Faffus ajánlotta ezt a könyvet ezekkel a szavakkal: „ Mell, ezt most azonnal olvasd el. Nem érdekel, hogy nincs meg és az sem, hogy utálsz gépen olvasni, de ezt muszáj elolvasnod” Én pedig megfogtam és olvastam. Ez volt olyan délelőtt 9 körül és közben mosogattam és főztem is, mert Alli semmire nem képes délelőttönként. Aztán végre fölkelt és bementünk egy könyvesboltba. Vettünk sok könyvet (ajándéknak, meg maguknak is. Majd teszek fel ide egy listát) Mikor haza értünk én neki ültem és még csak most jutottam fel molyra, hogy beírjam, hogy olvasom. Hihetetlen könyv.

Karácsony

Ma elkapott a karácsony-mánia. Nem tudom, hogy miért, de mikor megérzem az égő fa, a tűz, vagy a mézaskalács illatot eszembe jut a karácsony. Világ életemben kedvenc ünnepem volt, mert akkor minden olyan békés és jóságos és a mai napig is így érzem. Képzeljetek el egy hideg, sötétestét. Az udvaron, az utcákon hó és a kájhában ropog a tűz, te pedig betakarózva ültök a fotelben és olvastok valami olyat, amitől csak még békésebb lesz az estétek. Én 12 éves korom óta azt csinálom, hogy iszok pár kólát karácsony előtt egy éjszakával és befészkelem magam a fotelbe egy könyvel.

Örök kötelező olvasmányom már egész kicsi korom óta a Kippkopp karácsonya. Imádom ezt a könyvet és tudom kívülről az egészet. Nem terjedelmes olvasmány, maximum 20 perc még kevésbé gyakorlott olvasóknak is. Szerintem még 30 éves koromban is ezt fogom olvasni a gyerekeimnek.  
 „Hát még mennyire kellett vigyázni az óriási színes gömbökre! Az egyik olyan fényes volt, mint a tükör. Belenéztek. Nézegette magát Kippkopp, nézegette magát a csillag. Mulatságos kép bámult vissza rájuk! Akkorának látszott Kippkopp orra, mint egy krumpli”

Rengeteg karácsonyi ajándékot kapok mindig, mióta már megkérdezik tőlem, hogy mit vegyenek főleg könyveket kapok. Emlékszem, hogy olyan 10 éves lehettem, mikor meg tudtam, hogy nem a Jézuska hozza nekem az ajándékot. Összetörtem és mily meglepő, egy könyvvel vigasztalódtam meg. Ez az életmentő könyv a Dzsungel könyve volt Rudyard Kiplingtől. Mindig is korán érő gyerek voltam, nem csoda, hiszen amint megtanultam olvasni tömtem magamba a hosszabbnál hosszabb könyveket. A dzsungel könyvét még jóval összetörésem előtt kaptam meg, de sosem éreztem magamat késznek ahhoz, hogy egy ilyen hosszú könyvbe belekezdjek és hát…Már akkor is Melitta voltam, ami azzal jár, hogy mindig 3 könyvet kell olvasni minimum. Akkor éppen a Fiúk kizárva! sorozat köteteit olvastam, ha jól emlékszem. De akkor félre dobtam mindent és elolvastam Imádtam, imádom és imádni fogom mindaddig amíg csak hasonlítunk Allisonnal.

Én is szeretnék egyszer egy ilyen helyen sétálgatni.

                                                                                

Hívj be!- ismertetés

A Hívj be! című könyvvel mindig úgy voltam eddig, hogy nem igazán mertem elolvasni. Mert olyan komolynak és felelősségteljesnek harangozták be, így egészen eddig csak szemeztem vele a könyvesbolt és az interneten. Ám, ezt meguntam. Mikor Faffussal bementünk múltkor a bevásárlóközpontba megláttam és nem tudtam ott hagyni. Na meg aztán, Faffus is nagy hatással volt rám és fele-felében fizettük ki, de mivel neki most rengeteg az olvasnivalója, nekem kell megbirkóznom vele. Nem mintha olyan nehéz lenne.
Mikor kicsit utána olvastam a történetnek azt hittem, hogy ez egy tipikus vámpíros könyv lesz, mint amilyeneket a Twilight-saga óta tömegestül kiadnak, de már az első fejezet után leeset, hogy nagyon el vagyok tévedve. Ez a könyv egyedi és nem egy újabb tömegkönyv.  Úgy a regény negyedénél tartok és nagyon nehezen vettem rá magamat erre a helyzetjelentős írásra is.
 A borító szép, figyelemfelkeltő és rejtélyes. Ha úgy nézem, akkor még ijesztő is. Csakúgy, mint néha a könyv. 
A kislány és a kisfiú helyzete néha kilátástalan, de én imádom benne, hogy látszik egy kis szikra, amitől mégis olyan kis helyes lesz. Helyes…Jézusom, miket mondok. A kis nyuszi helyes és cuki, de ez a könyv brutális. Brutálisan gyönyörű és brutálisan tárgyilagos.
A filmet még nem láttam, de amint lehet megnézem All-el. Remélem az is ilyen jó lesz, mert sok helyen dicsérték.

Melitta voltam. 

Allison vagyok, Csácsá!

Sziasztok!

 Allison vagyok, testérpárosunk fiatalabb tagja. Melitt nagyon édesen bemutatott s bár már mondtam neki is személyesen, itt is elmondom, hogy: KÖSZÖNÖM!

Szóval én: Imádok rajzolni és zenét hallgatni. Játszom zongorán és gitáron, pluszba énekelek a haverokkal.  Tudom, hogy manapság ez nem divat, de Én (Litta is ilyen) nem szeretek berúgva fetrengeni mások hányásában. Hogy nagyobbat mondjak: Még sosem voltam részeg. Melitta sem. Ja, és nem is cigizek. Na, ezt kapjátok ki.

Rajzoltam ma egy képet a magyartanárnőnkről, íme: 

Kicsit beleszerkesztettem, meg aláírtam, mert ahogy eredetileg aláírtam, nem látszott.

"A rajzolást jobban szeretem, mint a beszédet. Rajzolni gyorsabb és kevesebb helyet ad a hazugságoknak." 

Le Corbusier

Hölgyeim és Uraim!

Ezennel bemutatom önöknek a híres Allisont (taps-taps) és Melittát (taps-taps)!

Szóval nagyon örülünk mindketten, hogy itt vagyunk és, hogy te is itt vagy. Ez a blog két lányé egyszerre. Igen, egyszerre, mivel egyikünk sem akart külön lenni a másiktól, így együtt csináljuk. Én most Melitta vagyok, párosunk idősebb tagja, bár az az idősebb dolog is csak már perc. Ikrek vagyunk. Én és Al. Al 1995. december elsején 17:56 perckor született és pedig 1995. december elsején  17:02-kor. Amerikában éltünk 3 éves korunkig, aztán, mivel anyukánk magyar, ide költöztünk.Ennek már 13 éve. Mindketten szőke hajú, barna szemű csajok vagyunk és mindketten imádunk zenélni és olvasni. Ez az egyetlen, ami közös bennünk, de én inkább a klasszikusokat és a popzenét bírom, miközben Allison inkább a rock világában érzi otthon magát. Ez egy olyan olvasós, naplós, zenés blog lesz két egyforma és mégis különböző lány tollából- kezéből, billentyűzetéből.


Van nekünk pár barátnőnk, az ő unszolásukra kezdtünk el molyolni és blogolni. Molyon is Amelitt néven találsz meg minket. A barátnőink pedig: Faffus, Liss és No. Imádunk titeket!!