Neil Gaiman: Coraline

Vigyázz, mit kívánsz...

Oh. My. God. Én is így gondolom.

A Coraline című könyv számomra felüdülés volt. Kis horror, kis értelem, sok vicc és sok varázs. Volt néhány rész,ahol csak ültem a képernyő előtt, hogy Most ez mi? Képzelőerőm fejlettségével olyan dolgokat is észrevettem, amiket csak az én agyam látott, de tudtam, hogy oda kell raknom.

A történet egy kislányról szól, aki bekerül egy horrorisztikus világba, ahol gombot akarnak varrni a szemére, ahol örökké ott akarják tartani és ahol beszél a macska.  Valószínűleg az unalomból ragadta ki magát a kislány ezzel a történettel. Nekem az is benne volt a fejemben, hogy ezt az egészet csak Coraline találja ki és, hogy ez nem lehet „valóságos”.A képek benne elképesztőek voltak.

Minden szereplőben van valami, ami miatt szerethetjük őt. Coralinet azért, mert bátor, a másik anyát azért, mert szerintem komoly szeretethiánnyal van feltöltve, másik apát, amiért nem akarja bántani és a macskát, mivel olyan beszólásai vannak, hogy sírva röhögtem.
     – Tudod… lehetnénk barátok – javasolta Coraline.

– Lehetnénk egy egzotikus afrikai táncoló elefántfaj ritka példányai – mondta a macska –, de nem vagyunk. Legalábbis – pillantott Coraline-ra – én nem. (lefordítva magyarra)

-We . . . we could be friends, you know- said Coraline.

-We could be rare specimens of an exotic breed of African dancing elephants,-said the cat. -But we're not. At least,- it added cattily, after darting a brief look at Coraline- 'I'm not. (eredetibe)

A filmváltozat.

Ennek a Neil Gaimennek hatalmas képzelőereje van és hihetetlenül bánik a szavakkal.Eredetileg azt hittem, hogy szembetalálom magamat egy gyerek könyvel, de én ezt gyerek kezébe nem adnám. Az elején még olyan aranyosnak tűnik, ami megtévesztő. Én is úgy voltam vele, hogy „Jajj, milyen aranyos kis gyerekkönyv”, aztán meg úgy, hogy „Atya úristen, mi folyik itt?” Faffus ajánlotta ezt a könyvet ezekkel a szavakkal: „ Mell, ezt most azonnal olvasd el. Nem érdekel, hogy nincs meg és az sem, hogy utálsz gépen olvasni, de ezt muszáj elolvasnod” Én pedig megfogtam és olvastam. Ez volt olyan délelőtt 9 körül és közben mosogattam és főztem is, mert Alli semmire nem képes délelőttönként. Aztán végre fölkelt és bementünk egy könyvesboltba. Vettünk sok könyvet (ajándéknak, meg maguknak is. Majd teszek fel ide egy listát) Mikor haza értünk én neki ültem és még csak most jutottam fel molyra, hogy beírjam, hogy olvasom. Hihetetlen könyv.