A témájában még nem sok könyvet olvastam, így nem tudtam mivel össze hasonlítani. Tetszett az alapötlet meg minden, de vannak dolgok, amikkel nem értek egyet. Olyan okokat sorol fel, amik miatt nem kell meghalni. Értem én, hogy azok már csak olajcseppek voltak a tűzre és a lány már teljesen ki volt akadva, de meghalni azért…
Tetszett a szemszöge és a kivitelezés, meg a kazettás dolgok. Olvasmányos, egy délután alatt kiolvastam, de nem ragadott meg. Van egy barátnőm, aki azt mondta, hogy ha nem lennék ilyen érzelmi tuskó, biztos sírtam volna. Néha éreztem a késztetést a pityergésre, de aztán bele gondoltam, hogy minek is sírnék?
Az öngyilkosságról meg csak annyit, hogy tényleg elgondolkodtam a könyv végén azon, hogy megtenném-e valaha. Hogy mennyire kellene kikészülnöm ahhoz, hogy megtegyem. Arra jutottam, hogy bármennyire ki lennék már, soha nem dobnám el magamtól az életet. Az szerintem önzőség.
Lényegében azt mondom, hogy nem azt kellene ráírni a könyvre, hogy: Tizennégy éves kortól ajánljuk, hanem azt, hogy minimum legyél 16, mert a mai kislányokat lehetséges, hogy ösztönözné, neadjisten, ráébresztené dolgokra. Ha nem vagy érzelmileg és fizikailag, meg mindenhogy elég érett, ne olvasd el a könyvet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése